Mindennapi elmebaj

Néha azt hiszem, hogy ez csak egy vicc.
Hogy azt mondja, csak viccelek, hát nem látod? Gyere ide, mától jó lesz minden.
Néha azt hiszem, probatétel. Hogy mennyi elmebetegséget viselek még el. Jutalom persze nincs kilátásban. Mert a férjem azt gondolja, ez a csodás élet, amiben részem van, maga a jutalom.

Tegnap éjjel küldött egy képet egy nőgyógyászati méhszaj tágítóról. Hogy mi a véleményem róla.
Az a véleményem, hogy a nőgyógyászati vizsgálat maga sem egy leányálom, de ha lehet választani, hogy mit utálok a legjobban benne, akkor az ez az eszköz.
Ezt meg is írtam neki.
A válasz: Vettem neked egy ilyet. Hogy együtt megkeressük vele a G pontodat.
Na itt vártam volna egy nagy térdcsapkodós nevetést, hogy "elhitted, nemááár".
De elmaradt.
A tiltakozásom, hogy ez mégiscsak egy hideg, fémből készült szerkezet, ami mindenre alkalmas, csak arra nem, hogy az ember boldogan ellazuljon vele és várja a csodát, semmit nem ért.
Megvette. És hogy nekem mégse legyen ez olyan félelmetes, ki is cseréltette egy kisebbre, postafordultával.
Az Égető bizonyíték jut róla eszembe, George Clooney-val.
Azt hittem, végül csak kiderül, hogy egy szarabb vicc. De a termékről küldött élő fotó alapján nem vicc.
És utána következett a magyarázat, hogy egy kapcsolatban fontos, hogy megismerjük egymás testét alaposan...
Hát nekem nem lenne igényem belenézni a partnerem végbelébe elemlámpával, csak hogy jobban megismerjem a testét.